Kell-e felület egy ügynöki rendszernek?

A saját ügynöki rendszerem egy bérelt szerveren kezdte. Nem volt képernyője, nem volt gombja, nem volt ablaka. Futott a háttérben, és elvégezte, amit rábíztam.

Miért így kezdtem?

Úgy gondoltam, egy jó automatizmust nem kell látnom. Ha nincs felület, nincs mit karbantartani, nincs mit tervezni, csak a folyamat van. Egyszerűnek és gyorsnak tűnt, és az is volt, amíg kevés dolga volt.

Ami történt

Aztán egyre több feladatot kapott. Témákat kutatott, információt gyűjtött és elemzett, vázlatokat írt, előkészített. Minden, amit előállított, átment rajtam, mielőtt bárhová kiment volna. Ez az elv nem változott: a bemenetet és a kimenetet automatizálom, az ítéletet soha.

Csakhogy ehhez látnom kellett, mit csinált. Jóváhagyni, visszaküldeni, átírni. Egy csak a háttérben futó rendszerbe viszont nem lehet belenézni. Ekkor építettem hozzá egy PWA-t, egy böngészőből futó alkalmazást.

Most a natív iOS változata készül. Így a Siri is kapcsolódni tud hozzá, és olyan dolgokat is elérek, amiket a böngésző nem enged.

Ami meglepett

Hogy a felület nem a kényelemről szólt, hanem az irányításról. Minél többet végez el a rendszer, annál fontosabb, hogy lássam, mit. Egy rendszer, amibe nem látok bele, előbb-utóbb helyettem kezd dönteni.

Amit ebből elviszek

A felület nem dísz egy automatizált rendszeren. Ezen keresztül épül bele a napomba, és ezen keresztül marad nálam a döntés.

A kísérlet még fut. Azt figyelem, hogy a natív app és a Siri változtat-e azon, milyen gyakran és hogyan nézek bele a rendszerbe. Ha te is automatizálsz valamit, már az első napon tervezd meg, hol fogod látni és jóváhagyni, amit csinál.