Sokáig rossz helyen kerestem a megoldást.
Röviden elmesélem, mert lehet, hogy magadra ismersz benne.
Azt hittem, a megoldás a következő kurzusban, könyvben vagy egy még jobb produktivitási rendszerben van.
Pedig nem tudás hiányzott, hanem önismeret.
Napi 12-15 órát dolgoztam, mégis egy helyben toporogtam, miközben mások látszólag könnyedén elmentek mellettem.
A folytonos hajtást otthonról hoztam, nem én választottam. Amikor elkezdtem lebontani, a családom miatt is, jobban aludtam, magabiztosabban döntöttem, és a lehetőségek is könnyebben jöttek.
Sokáig egy digitális termékhez tényleg csapat kellett: stratéga, designer és fejlesztő.
Ma már nem minden termékhez kell nagy csapat. Az számít, hogy tudd, melyik eszközt hogyan használd, és ki segítsen a megvalósításban. Üzleti elemzőként kezdtem, UX-szel folytattam, ma pedig meg is építem, amit megtervezek.
Azt hittem, minél gyorsabban építek, annál jobb.
Az AI-jal ma villámgyorsan készülnek el a dolgok. A minőségi munkához viszont továbbra is kutatás, szakértelem és odafigyelés kell: tudni, mit építünk meg és mit nem, mit hagyunk későbbre, és hogyan nő majd a termék. Sok mindent már magad is meg tudsz építeni, és szívesen megmutatom, hogyan.
Ma azon dolgozom, hogy az AI tempóját összehangoljam azzal, amit az ősi bölcsesség régóta tud: a lassítás erejével, a belső ritmus tiszteletével, és azzal, hogy előbb önmagadat ismerd meg. Ehhez a védikus hagyományból merítek, a meditációból és abból, ahogyan az energiámmal bánok.
Ha te is megállás nélkül dolgozol, és mégis hiányzik valami, lehet, hogy nem egy újabb rendszerre van szükséged. Ennek az útnak a kutatója vagyok, és onnan írok, ahol éppen tartok.
Ha erről beszélgetnél, és nem csak egy termékről, írj nyugodtan.
