Mikor fekszem, mikor kelek
Évekig éjfél után feküdtem. Aztán kipróbáltam a tíz és tizenegy közötti lefekvést, és a későbbi kelést is. Mindig ugyanaz jött ki.
Évekig előszeretettel feküdtem éjfél után. Reggel nehezen keltem, nyúzott voltam, de ezt sokáig egyszerűen a napom részének tekintettem, nem következménynek.
Miért próbáltam ki?
A védikus életmód szerint az az ideális, ha tíz körül lefekszünk, és hat előtt kelünk. Kíváncsi voltam, számít-e ez nekem is, vagy csak egy szép elv. Ezért elkezdtem kísérletezni: először a tíz és tizenegy közötti lefekvéssel és a hat előtti keléssel, később a fordítottjával is, hogy mi van, ha később kelek, cserébe este tovább maradok fent. A kiskaput kerestem.
Ami történt
Két nagyon különböző reggel rajzolódott ki.
Ha tíz és tizenegy között lefeküdtem, hat előtt könnyen felkeltem. Jutott idő a meditációra, a mozgásra, egy nyugodt reggelire a családdal. A délelőtt pörgősebb volt, és az alkotó munka oda került, ahova való: a nap legélesebb óráiba.
Ha éjfélkor, akkor hat előtt nem, vagy csak nagyon nehezen keltem fel. Elmaradt a meditáció, elmaradt az önmagammal töltött idő, gyorsabb lett a reggeli, és az oviba indulás is kapkodássá vált. Ha ehhez még délelőtti megbeszélések is jöttek, az alkotó munkát délutánra toltam, onnantól pedig elcsúszott minden: a délutáni meditáció, az edzés, a séta. Idézőjelben: teljes káosz.
A későbbi kelés sem hozta vissza, amit reméltem. Az energiám mindig a tíz és tizenegy közötti lefekvésre reagált a legjobban.
Ami meglepett
Hogy nem egyedül fizetem meg az árát. Egy késői lefekvés nálam nem egy fáradt reggel, hanem egy kapkodó család: mindenki megérzi, ha a rutin borul.
És hogy az órák nem egyformák. Nem csak az számít, mennyit alszom, hanem az is, mikor. Erről külön jegyzetet is írtam: Nem minden óra egyenértékű.
Amit ebből elviszek
Az estémet védem elsőként, nem a munkaidőmet. Egyetlen késői lefekvés egy egész napot visz el, és nem csak az enyémet.
Ha kipróbálnád: ne a kelést told el, hanem a lefekvést hozd előre, egy hétig. És ne az estét figyeld, hanem a másnap délelőttöt.
Egy döntés
Kéthetente egy valódi döntés a saját munkámból. Mit építettem meg, mit hagytam ki, mit adtam át a gépnek, és mit tartottam meg tudatosan. Az indoklással együtt, és azzal is, mibe került, amikor elrontottam.
Nem hírlevél. Egyszerre egy döntés, elég közel a te munkádhoz ahhoz, hogy használni tudd. Akár terméket építesz, akár azt keresed, hogyan dolgozz úgy, hogy közben ne menj rá.
Kéthetente egy levél. Leiratkozás egy kattintással.