Napi egy meditáció kettő helyett
Közel fél évig csak reggel meditáltam, hogy nyerjek napi húsz percet. A húsz perc megmaradt. Minden más rosszabb lett.
Délután fél ötkor nálam véget ér a munka. Leülök, becsukom a szemem, és húsz percig meditálok. Egy ideje ezt a húsz percet elkezdtem sajnálni.
Miért próbáltam ki?
Napi kétszer meditálok húsz percet: reggel, mielőtt bármi mást csinálnék, és délután, amikor lezárom a munkát. A reggelit sosem kérdőjeleztem meg. A délutánit viszont igen.
Egyszerű matek volt. Napi húsz perc, heti öt nap, egy év alatt közel kilencven óra. Több mint két teljes munkahét. Egy egyszemélyes vállalkozásban, ahol minden óra számít, ez soknak tűnt. Azt gondoltam, a reggeli meditáció úgyis megadja az alapot, a délutáni pedig inkább szokás, mint szükséglet.
Ami történt
Az első hetekben semmi feltűnő. Tovább dolgoztam délután, befejeztem, amit elkezdtem, és elégedett voltam, hogy nyertem egy kis időt.
Aztán lassan, szinte észrevétlenül, elkezdett máshogy telni az este. A munka nem állt meg fél ötkor, hanem átfolyt a családi időbe, a vacsorába, az esti rutinba. Fizikailag ott voltam, fejben még dolgoztam. Máshogy feküdtem le, és máshogy is aludtam. Fáradtabb és nyúzottabb lettem.
Közel fél évig csináltam így, mire kimondtam magamnak: a húsz perc megmaradt, de minden más rosszabb lett.
Ami meglepett
Nem az, hogy fáradtabb lettem. Hanem az, hogy nem ott fizettem meg az árát, ahol spóroltam. A délutáni húsz percet este és másnap reggel fizettem vissza, kamatostul. Egy időpontban spóroltam, és egy egészen másikban veszítettem, ezért sokáig össze sem kötöttem a kettőt.
Amit ebből elviszek
Visszatértem a napi kétszer húsz perchez. Ma már nem úgy gondolok a délutáni meditációra, mint időre, amit elveszítek, hanem mint arra a pontra, ahol a munkanap véget ér. Nélküle a munka hazajön velem.
Ha te is azon gondolkodsz, mit hagyhatnál el a napodból, hogy több időd legyen, érdemes megnézni, nem egy ilyen zsilipet vennél-e ki. Nem mindig az a drága, ami időt visz el. Néha az, ami lezár.
Egy döntés
Kéthetente egy valódi döntés a saját munkámból. Mit építettem meg, mit hagytam ki, mit adtam át a gépnek, és mit tartottam meg tudatosan. Az indoklással együtt, és azzal is, mibe került, amikor elrontottam.
Nem hírlevél. Egyszerre egy döntés, elég közel a te munkádhoz ahhoz, hogy használni tudd. Akár terméket építesz, akár azt keresed, hogyan dolgozz úgy, hogy közben ne menj rá.
Kéthetente egy levél. Leiratkozás egy kattintással.